A legtöbb ember életében eljön az a pillanat, amikor nagyon szeretne valamit – egy jó párkapcsolatot, egy kisbabát, karriert, sikert, de bármit tesz, nem jön össze. S minél inkább nem jön össze, annál jobban akarja, annál inkább rágörcsöl, a vágyával kel és fekszik, amíg teljesen a rabjává nem válik. És ilyenkor jön barátoktól, családtól a két mágikus szó: “Engedd el….”
Őszintén szólva én sokáig gyűlöltem ezt a két szót, hisz olyasmit képviselt, amit nem tudtam megtenni. Hogyan engedjek el valamit, amire őrülten vágyom? Hogyan ne akarjam azt, amit akarok? Miért tudják az emberek olyan nagyvonalúan, könnyen kimondani, hogy “Engedd el…”, amikor nem az ő életükről van szó? Talán ők annyira jók ebben? De talán legtöbbször azért zavart, azért fájt, mert rávilágított arra, hogy gyenge vagyok, képtelen vagyok megtenni. Vagy a szívem mélyén nem is akarom megtenni. Pedig olyan könnyűnek hangzik…csak egy döntés, a Te döntésed, hogy elengeded és mozogsz együtt az árral, hogy aztán legyen, ahogy lennie kell.
Sokszor olvastam, hogy az ember gyakran a hiányosságokra koncentrál, ahelyett, hogy hálát adna azért, amije van. Nem teszi boldoggá a karrier, ha nincs párkapcsolata, nem teszi boldoggá a párkapcsolat, ha nincs gyereke és néha nem teszi boldoggá a gyerek, mert nincs karriere. Először talán azt a törekvésünket kellene elengednünk, hogy mindig minden tökéletes legyen. Azt még többször hallottam, hogy nem véletlenül történnek úgy a dolgok, ahogy történnek, mindennek oka és helye van a világban. Én mindig ebbe kapaszkodtam, ha valami nagyon nem jött össze. Az okos könyvek is mindig azt mondják, minden úgy van jól, ahogy van és néha bármennyire is hihetetlen, minden érted történik.
Szerintem sok mélypontot kell megélni ahhoz, teljes összeomlást és zűrzavart, hogy az ember végleg elengedje a vágyait, hogy rá tudja magát bízni a Sorsra, az Életre. Van egy kedvenc idézetem, ami mindig erőt adott a nehéz időkben és most újra olvasva be is igazolódott.
Ajánlom Nektek is sok szeretettel:
“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: